Felmentem a fészbúkra. Mi boomerek így mondjuk ezt. Végigpörgettem egy sokrétű vitát egy állatbarát oldalon, ahol egy nő kiakadt, hogy ma már három kutyának kellett leolvasnia a csipjét, hogy honnan, melyik házból szöktek ki és visszavinni őket oda. Bezzeg a helyi menhely, ami dúskál az 1 százalékos felajánlásokban, elérhetetlen telefonon, pedig elvileg erre való.

Az egyik vitapartner szerint jó lenne, ha megértené, hogy a menhely több tucat kutyát fogad be, állatorvoshoz viszi, ivartalanítja őket, önkéntes programokat szervez, a hét minden napján lehetőséget biztosít arra, hogy bárki elvigye a benti ebeket egy sétára, emellett szervezi az örökbefogadást, kutyakaját gyűjt a szimpatizánsoktól, kutyaszart szed és megcsinálja a kerítést, hogy legalább onnan ne tudjanak kiszökni a négylábúak, mindezt teljesen önkéntes alapon. Szóval ne nyavalyogjon, hogy le kell olvasni egy csipet. 

A kutya témát megunva tovább pörgettem, egy UFO észlelésbe botlottam, kaputelefonnal készített fotó, de aki feltöltötte, bizonygatta, hogy ez a valami extrém gyorsan mozgott, és biztosan nem meteorológiai ballon, vagy szülinapi héliumos lufi, esetleg piszok a lencsén, amivel elsőre mindig betámadják a kommentelők, hanem egy valódi UFO.

Alatta egy másik posztban egy lovagló nő írt, aki körbe-körbe ügetett a pályán egyik reggel, amikor is a bokrok közt észrevett egy lényt. Egy lényt, ami őt figyelte. Kisméretű volt, mint egy gyerek, de nagy szemei voltak. A következő pillanatban a ló is észrevette a lényt, megbokrosodott, ledobta a hátáról a nőt és pánikszerűen visszanyargalt az istállóba. Hősünk mire feltápászkodott a homokból és szétnézett, már nem látta a lényt, de azóta se tudja rávenni a lovat, hogy visszamenjenek arra a pályára gyakorolni. 

Csoda-e, hogy függők leszünk és naponta többször is megnyitjuk a közösségi oldalt?