Frank Rubio, a NASA űrhajósa nemrég tért vissza egy rekord hosszúságú űrutazásról. Pontosan 371 napot töltött az űrben, az Nemzetközi Űrállomás (ISS) fedélzetén. Az utazás során nemcsak életre szóló élményekkel gazdagodott, de bőven adott munkát az orvosoknak is.

Frank Rubio gondolatban már a hazafelé útra koncentrált 2023 februárjában, ám a keringési pályán töltött kiküldetését márciusban meghosszabbították, mert hűtőfolyadék-szivárgást észleltek az űrrepülőgépen, amellyel ő és társai hazajuthattak volna. Az űrben töltött extra idő lehetővé tette Rubio számára, hogy összesen 5963 Föld körüli keringést hajtson végre, és 157,4 millió mérföldet (253,3 millió km) utazzon. Ez azonban még mindig nem a leghosszabb űrben töltött idő: Valeri Polyakov orosz űrhajós 437 napot töltött a Mir űrállomás fedélzetén az 1990-es évek közepén.

Rubió végül a kazahsztáni sztyeppén landolt, Zhezkazgan város közelében. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, ő is csak segítséggel tudott kimászni a kapszulából, testét ugyanis megviselte az antigravitációs környezet. Annak ellenére is, naponta több órát edzett az ISS-en.

Izmok és csontok

Mint kiderült, a végtagjainkat érő folyamatos gravitáció nélküliség hatására az izom- és csonttömeg gyorsan csökkenni kezd. A hát, a nyak, a vádli és a négyfejű combizom is sorvadni kezd, két hét után akár 20%-kal is csökkenhet izomtömeg, hosszabb, három-hat hónapos küldetések esetén pedig 30%-kal.

Hasonlóképpen, mivel az űrhajósok a csontvázukat sem terhelik, csontjaik is demineralizálódnak és veszítenek erejükből. Az űrhajósok csonttömegük 1-2%-át veszíthetik el minden űrben töltött hónapban, de akár 10%-ot is, ha hat hónapos küldetésen vesznek részt. Ez növelheti a csonttörések kockázatát, és meghosszabbíthatja a gyógyulási időt, ráadásul akár négy évbe is beletelhet, amíg csonttömeg visszaaáll a normális szintre, miután visszatértek a Földre.

Ennek leküzdésére az űrhajósok napi 2,5 óra gyakorlatot és intenzív edzést végeznek az ISS-en. Egy nemrégiben készült tanulmány azonban rávilágított, hogy még ez a gyakorlati rendszer sem elegendő az imok elvesztésének megelőzéséhez.

Kiderült az is, hogy a gravitáció hiánya miatt az űrhajósok egy kicsit magasabbra nőnek az ISS-en való tartózkodásuk során, mivel a gerincük megnyúlik. "Azt hiszem, a gerincem éppen annyira nyúlt meg, hogy teljesen beékelődtem az ülésbe, ami miatt csökkent a landolás közbeni nyaki sérülés kockázata" - mondta Rubio a földet érés után.

Fogyás

Bár a súly keveset számít a súlytalanság állapotában, az egészséges testsúly fenntartása kihívást jelent a keringési pályán. A NASA igyekszik biztosítani, hogy űrhajósai sokféle tápláló ételt egyenek, beleértve az űrállomás fedélzetén termesztett salátaleveleket is. Scott Kelly, a NASA űrhajósa is részt vett a hosszú távú űrrepülés hatásait vizsgáló tanulmányban.

Kelly 340 napot töltött az ISS fedélzetén, miközben ikertestvére a Földön tartózkodott. Az űrhajós a testtömegének 7%-át veszítette el keringési pályán. A kutatók azt találták, hogy a bélrendszerében élő baktériumok és gombák jelentősen megváltoztak az űrbe repülése előtti állapotokhoz képest.

Látás

A Földön a gravitáció segít lefelé kényszeríteni a testünkben lévő vért, miközben a szív újra felpumpálja azt. Az űrben azonban ez a folyamat felborul (bár a test némileg alkalmazkodik), és a vér a szokásosnál jobban felhalmozódhat a fejben. Ekkor a vér egy része összegyűlhet a szem hátsó részén és a látóideg körül, ami ödémához vezethet.

Emiatt homályossá válhat a látás, ráadául ezek a változások már két hét elteltével megjelenhetnek az űrben. A látásproblémák egy része az űrhajósok Földre való visszatérését követő egy éven belül legtöbbször elmúlnak.

A galaktikus kozmikus sugaraknak és az energikus naprészecskéknek való kitettség más szemproblémához is vezethet. A Föld légköre segít megvédeni minket ezektől, de az ISS-en a védelem megszűnik.

Habár az űrhajókon árnyékolást használnak, az ISS fedélzetén tartózkodó űrhajósok arról számoltak be, hogy fényvillanásokat láttak. Ezek akkor keletkeznek, amikor a kozmikus sugarak és naprészecskék megütik a retinát és a látóidegeket.

Agyi változások

Egy orosz űrhajóssal is készült tanulmány, miután 2014-ben 169 napot töltött az Űrállomáson. Kiderült, hogy az ő agyában is bekövetkeznek bizonyos változások az űrutazás alatt. Megállapították, hogy az agy motoros funkciói sérültek, amely fontos szerepet játszik a tájékozódásban, az egyensúlyban és a saját mozgásunk észlelésében.

Egy újabb tanulmány ennél is veszélyesebb következményre hívta fel a figyelmet. A jobb oldalsó és harmadik kamraként ismert agyüregek (amelyek az agy tápanyagellátásáért és a salakanyagok elszállításáért felelősek) megduzzadhatnak, és akár három évbe is telhet, mire visszazsugorodnak a normál méretükre.

Bőr

Az űrállomásról való visszatérés után Kelly körülbelül hat napig fokozott érzékenységet tapasztalt a bőrén és kiütései lettek. A kutatók azt feltételezték, hogy a küldetés alatti bőrstimuláció hiánya közrejátszhat a bőrpanaszokban.

Gének

A hosszan tartó űrutazás egyik legjelentősebb következménye a DNS-re gyakorolt ​​hatás. A DNS minden szálának végén telomerként ismert struktúrák találhatók, amelyekről úgy gondolják a kutatók, hogy segítenek megvédeni génjeinket a károsodástól. Ahogy öregszünk, ezek a telomerek egyre rövidebbek lesznek, de Kelly-n és más űrhajósokon végzett kutatások kimutatták, hogy az űrutazás megváltoztatja ezeknek a telomereknek a hosszát .

"A legszembetűnőbb az volt, hogy az űrrepülés során lényegesen hosszabb telomereket találtak" - mondta Susan Bailey, a Colorado State University környezeti és radiológiai egészségügyi professzora, aki a Kellyt és testvérét tanulmányozó csapat tagja volt. Külön tanulmányokat végzett további tíz, nem rokon űrhajóssal, akik rövidebb, körülbelül hat hónapos küldetésekben vettek részt.

Az űrhajósoknak általában sokkal több telomerük volt az űrrepülés után, mint induláskor. Az is váratlan volt, hogy a telomerek hossza gyorsan lerövidült a Földre való visszatérés után a legénység minden tagjánál. Az, hogy ez pontosan miért történik, még nem tisztázott.

Irány a Mars

Egy biztos. A kutatások tanúságai létfontosságúak lesznek, amikor legénységek indulnak el a Földről, hogy mélyebben megismerhessük a Naprendszert.

Vegyük például a Marsra való eljutást, ami az utóbbi években egyre többször kerül szóba az űrutazással foglalkozók körében.

A jelenlegi technológiávak körülbelül 1300 napot (valamivel több mint három évet) venne igénybe, hogy eljussunk a szomszédos bolygóra. Ráadásul ott a landolás után nem lesz, aki segítene kimásznia az űrutazóknak a kapszulából. Persze az is igaz, hogy a Marson a gravitáció mindössze a negyede a Földön tapasztalható gravitációs erőnek.

(Cikk forrása: BBC, Fotó: T Leish / Pexels)

Az elektromos akkumulátort és belsőégésű motort is tartalmazó hibrid autók létjogosultsága korántsem volt akkora durranás, mint azt a gyártók megjósolták. "Megoldás a klímatudatos vezetők számára" – hirdették a plug-in hibrideket korábban, de ha jobban utánajárunk, máris kiderül, hogy nem mind arany, ami fénylik. 

Julia Poliscanova, az Európai Közlekedési és Környezetvédelmi Szövetség igazgatója saját kutatásai szerint égésmotoros üzemmódban a hibridek „több üzemanyagot használtak fel és a szén-dioxid kibocsátásuk is magasabb volt, mint a hagyományos autóké. A környezet és az éghajlat szempontjából a mai plug-in hibrid technológia rosszabb, mint az, amit felvált.” (Forbes, 2021.április 12.)

Egyértelműen pozitívum, hogy bár a hibrid autók akkumulátora meglehetősen kicsi, de legalább képes lassításkor töltődni és bizonyos körülmények között, például dugóban pedig csak az elektromotor hajtja az autót.

A tölthető, azaz új plug-in hibridek elektromos hatótávolsága néhány tíz kilométer, a pár éve piacra dobott járműveké pedig mindössze néhány kilométer. Ha az akkumulátor lemerül (vagy nincs használatban), az autó ugyanúgy pöfögteti ki a káros anyagot magából, mint egy fehér rendszámos autó. Ennek ellenére Budapesten és több más településen ingyenesen parkolhatnak és zöld rendszámmal közlekedhetnek, mint a teljesen elektromos autók, melyek szinte semmiféle káros anyagot nem bocsátanak ki az utakon közlekedve. 

Ezt szeretné most megszüntetni az Építési és Közlekedési Minisztérium. A terv szerint a jövőben forgalomba helyezett példányok mellett a már forgalomban lévő elektromos hálózatról tölthető, de alapvetően nem elektromos hajtású autók rendszámát szintén hagyományosra cserélnék a következő műszaki vizsgán. Amennyiben a terv megvalósul, a továbbiakban csak a hagyományos villanyautók, és egyéb járművek használhatnák a környezetkímélő konstrukciókhoz kitalált, 2015-óta létező zöld alapszínű hatósági jelzést.

(Fotó: César Baciero / Pexels)

Kammerer Zoltán nevét hallva még sokaknak a sidney-i (2000.) és az athéni olimpia (2004.) jut eszébe, ahol a tehetséges kajakos aranyérmet szerzett, de ide sorolhatnánk a szegedi, a milánói és a darthmouth-i világbajnokságot is, vagy azt a hat európa bajnokságot, ahol Kammerer Zoltán ott állhatott a dobogó legfelső fokán. Büszkék voltunk rá, a magyar himnuszt hallva együtt örültünk vele, habár valójában nem sok fogalmunk volt arról, mennyi kemény munka, kitartás és lemondás kellett ezekhez az eredményekhez. 

Átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét 2000-ben, négy évvel később a középkeresztet is megkapta, 2012-ben pedig A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést is kitehette a nappalijában. Díszpolgárrá avatták Győrben és Gödön. 2022-ben hivatalosan is bejelentette, hogy szögre akasztja az evezőt és visszavonul az élsporttól. Gyakorlatilag ezzel egy időben kezdte el lerombolni azt a pozitív imázst, amit évtizedekig épített. 

Nem azért, mert politizálni kezdett. 

Nem azért, mert elindult a gödi polgármester választáson, amit meg is nyert. 

Nem azért, mert a Fidesz-KDNP bábja lett. 

Nem. 

Hanem azért, mert megmutatta, ki is ő valójában. 

Kiderült, hogy Kammerer Zoltán képtelen vállalni a döntéseinek a következményeit. Képtelen a szemébe nézni azoknak, akiket képvisel, de nem értenek vele egyet. 

Azért, mert ha egy újságíró megkérdezi, mit szól a településén történt, Mészáros-féle környezetpusztításhoz, bárgyún vigyorog, majd biciklire pattan és elmenekül. 

Azért, mert ha egy másik újságíró rákérdez arra, hogy a gödi akkumulátorgyár kapcsán kinek az álláspontját képviseli, a rákkeltő anyagokkal dolgoztató akkugyárét, vagy a tiszta környezetre vágyó lakosokét, válasz helyett letépi magáról a mikrofont és kiviharzik a teremből, mint egy óvodás. 

Azért, mert ha megkérdezik, hogy a képviselő testületi üléseket miért nem követhetik a település lakói az interneten, holott számukra fontos témákról van ott szó, akkor cinikusan csak azt felel: azért, mert a videós fiú nem ért rá. 

Mert nincs bátorsága közmeghallgatást tartani személyesen, ahol bárki felteheti a kérdéseit, inkább gyáván bejelenteni, hogy emailben elküldhetik neki a gödiek a kérdéseiket, javaslataikat, majd szemezget belőlük, és egy köz nélküli online “közmeghallgatáson” válaszol is. 

Így nem kell a kínos kérdéseken feszengenie. Nem kell, hogy kiderüljön, a kajak az ő asztala, nem a kommunikáció. 

Nem kell tököt növeszteni és férfinak lenni.

Felmentem a fészbúkra. Mi boomerek így mondjuk ezt. Végigpörgettem egy sokrétű vitát egy állatbarát oldalon, ahol egy nő kiakadt, hogy ma már három kutyának kellett leolvasnia a csipjét, hogy honnan, melyik házból szöktek ki és visszavinni őket oda. Bezzeg a helyi menhely, ami dúskál az 1 százalékos felajánlásokban, elérhetetlen telefonon, pedig elvileg erre való.

Az egyik vitapartner szerint jó lenne, ha megértené, hogy a menhely több tucat kutyát fogad be, állatorvoshoz viszi, ivartalanítja őket, önkéntes programokat szervez, a hét minden napján lehetőséget biztosít arra, hogy bárki elvigye a benti ebeket egy sétára, emellett szervezi az örökbefogadást, kutyakaját gyűjt a szimpatizánsoktól, kutyaszart szed és megcsinálja a kerítést, hogy legalább onnan ne tudjanak kiszökni a négylábúak, mindezt teljesen önkéntes alapon. Szóval ne nyavalyogjon, hogy le kell olvasni egy csipet. 

A kutya témát megunva tovább pörgettem, egy UFO észlelésbe botlottam, kaputelefonnal készített fotó, de aki feltöltötte, bizonygatta, hogy ez a valami extrém gyorsan mozgott, és biztosan nem meteorológiai ballon, vagy szülinapi héliumos lufi, esetleg piszok a lencsén, amivel elsőre mindig betámadják a kommentelők, hanem egy valódi UFO.

Alatta egy másik posztban egy lovagló nő írt, aki körbe-körbe ügetett a pályán egyik reggel, amikor is a bokrok közt észrevett egy lényt. Egy lényt, ami őt figyelte. Kisméretű volt, mint egy gyerek, de nagy szemei voltak. A következő pillanatban a ló is észrevette a lényt, megbokrosodott, ledobta a hátáról a nőt és pánikszerűen visszanyargalt az istállóba. Hősünk mire feltápászkodott a homokból és szétnézett, már nem látta a lényt, de azóta se tudja rávenni a lovat, hogy visszamenjenek arra a pályára gyakorolni. 

Csoda-e, hogy függők leszünk és naponta többször is megnyitjuk a közösségi oldalt?